Kertészet és növényvédelem mesterfokon!

Itt van az ősz és a hírek ismét a „poloskainváziótól” hangosak. Ott vannak mindenhol: eleinte a napsütötte házfalakon gyülekeznek, majd igyekeznek valamilyen védett zugba bepréselni magukat még a téli fagyok megérkezte előtt. Tudjuk, hogy van a „zöld” meg a „barna” poloska, és hogy tömeges jelenlétük nagyon zavaró, sok esetben még az éttermek kerthelyiségeit is idő előtt be kell zárni miattuk. Kevés szó esik viszont arról, hogy ez a két inváziós poloskafaj - és akkor nevezzük nevén is őket: a zöld vándorpoloska (Nezara viridula) és az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) - komoly kertészeti kártevő is egyben. Ismerkedjünk meg kicsit részletesebben életmódjukkal, kártételükkel és a védekezés lehetőségeivel!

Kezdjük azzal, hogy mi is az a rovarhotel? 
A rovarhoteleket számtalan beszélő névvel illethetjük. Többek között: darázsgarázs, bogárlak vagy rovartanya. Ez egy kis építmény, amit az ember épít a hasznos rovarok számára. A kertünkben élő hasznos rovarokat könnyebben csalogathatjuk a kertünkbe, ha kedvező helyet biztosítunk számukra. A rovarhotelben a rovarok képesek védett helyen áttelelni, búvóhelyre lelnek és táplálkoznak, szaporodnak. 

Gyümölcsfáink szüret utáni munkálataival alapozzuk meg a jövő évi termést és a károsítók létszámát. Sorra vesszük az őszi mechanikai és ápolási munkálatokat és az őszi lemosó permetezés fontosságát.

A csiga általában éjszaka okozza a kártételt, ezért nehéz „tetten érni”, fontos kiemelni, hogy megjelenésük megelőzése sokkal célszerűbb, mint orvosolni a problémát. Egy betelepedett állománnyal szemben sokkal több gondunk lesz. 
A legnagyobb kárt a meztelen csigák okozzák a veteményes és virágoskertekben, kedvenc táplálékaik közé tartoznak a káposztafélék, uborka, sárgarépa, saláták, burgonya és a szamóca is, de szinte mindent megrágnak.  

Habár a Központi Statisztikai Hivatal adataiból kiderül, hogy országos viszonylatban a fejes káposzta és a kelkáposzta termésterülete évről évre csökkennek, nem szabad elfelejtenünk, hogy a tradicionális magyar konyha kelléktárának fontos alapanyagai közé tartoznak, valamint nagyon fontos téli vitaminforrásaink lehetnek.

Honnan származik?

Behurcolt kártevőnk, őshazájában Észak-Amerika keleti és középső részén általánosan elterjedt. Európában 1979-ben jelent meg, először Olaszországba dísznövényekkel, faiskolai szaporítóanyagokkal hozták be. Innen terjedt tovább számos európai országba, köztük hazánkba is. Magyarországon 2004-ben figyelték meg Budapesten, parkokban díszfákon, majd innen az egész országban elterjedt. Az utóbbi években egyre nagyobb tömegben találkozhatunk velük házikertekben is.

A nyári kánikula gyepünket is kihívások elé állítja, így annak megóvása, ápolása az év ezen szakaszában is rendkívül hangsúlyos. Az élettelen tényezőkön felül, mint például a hőstressz, számos kórokozó is megnehezítheti feladatunkat. Sokszor a gyakorlott szem is nehezen különbözteti meg a nem fertőző tényezők és a kórokozók által előidézett károsodásokat. Az alábbiakban a legfontosabb nyári teendők kerülnek bemutatásra, illetve néhány jellemzően nyáron előforduló gombás betegség.

Akinek kiskertje van fontos, hogy a kis helyről, minél több növényt tudjon betakarítani egy tenyészidőszak alatt. Ezért érdemes másodveteményekben gondolkodni, hogy kihasználjuk a helyet a korán lekerülő zöldségek után. A másodvetésű növényeket július közepéig vessük el és még őszig vagy az őszi időszakban be is takaríthatjuk a termést.

A gyümölcsfák nyári metszése még napjainkban is szokatlan munkaműveletnek számít sok házikertben, habár az üzemi termelésben már sok éve ismert és jól bevált termésszabályzási eszköz. Alkalmazásának számos előnye van, amit ha megfelelő időben és módon hajtunk végre, akkor azzal számottevően növelhetjük a termés mennyiségét és minőségét.