Kertészet és növényvédelem mesterfokon!

Napjainkban rengeteg szó esik a környezet- és természetvédelem fontosságáról, mondhatni szinte „a csapból is ez folyik”. Az egészséges és fenntartható környezet megteremtése minnyájunk közös érdeke, ugyanakkor az igazán nagy és jelentős változásokat hozó szemléletváltás alapját éppen a kicsi, de fontos lépések jelenthetik. Miért ne kezdhetnénk éppen a kertünkben, ami a kertbarátok számára éppen a természethez való kapcsolódás és a növényekről, állatokról való gondoskodás helyszíne?

A réz (pontosabban annak egyes vegyületei) az egyik legrégebben alkalmazott növényvédő szerünk, mely napjainkban is a gombás és baktériumos növénybetegségek elleni védekezés gerincét adja, és – bár lehetséges negatív mellékhatásai miatt rendre napirendre kerül a hatóanyagcsoport kivonásának vagy korlátozásának ötlete is – a réztartalmú készítmények valószínűleg még hosszú ideig a hazai növényvédelem fontos részét fogják képezni. Vegyük sorra a réz hatásmechanizmusát, a felhasználható hatóanyagokat, a megvédhető kultúrákat és a felhasználás tudnivalóit.

Ahogy közeledik az ősz vége, folyamatosan fakulnak ki a színek kertünkben, bár néhány jól megválasztott színpompás kérgű vagy termésű díszcserjével (mint például a veresgyűrű som, fehér som, kecskerágó, tűztövis, csipkerózsa) kis színt csempészhetünk a szürke téli napokba is.

A napraforgó egyike a nyár legismertebb szimbólumainak: ragyogó sárga virágtengere a hosszú napokat, a virító napsütést és a nyári vakációt idézi. Ez az Észak-Amerikából származó növény mára a világ minden régiójában elterjedt, elsősorban magas olajtartalmú magjaiért termesztett ipari növény a vidék nyári látképének elmaradhatatlan eleme, nem véletlenül ihletett meg számos művészt a Neoton Famíliától Vincent van Goghig.

Bár a szamócára (kereskedelmi nevén földieperre) legtöbben, mint kora nyári csemegére gondolunk, növénykéink a termőidőszakon kívül is folyamatos törődést igényelnek. A kerti szamóca évelő lágyszárú gyümölcstermő, mely terméseit május-júniusban érleli, míg nyáron és kora ősszel lombot fejleszt, és feltölti tápanyagtartalékjait a zord téli időszakra. Léteznek kétszertermő és folytontermő fajták is: ezek akár az első novemberi fagyokig folyamatosan ellátják a családot friss és zamatos gyümölcsökkel. A lombozat egészségesen tartása az őszi időszakban különösen fontos abból a szempontból is, hogy a következő évi virágrügyek már ilyenkor kialakulnak a szívlevelek tövében, azaz minél nagyobb és erősebb a tövek lombozata, annál több termésre számíthatunk jövő májusban!

A zeller hasznosítása többrétű: gumóját, szárát, levelét egyaránt felhasználhatjuk konyhánkban. Ezen csoportosítás alapján megkülönböztetünk gumós, halványító és metélőzellert, amelyek egy faj különböző változatai. A zellergumó elmaradhatatlan kelléke a vasárnapi húslevesnek, ám újabban a zellerszár fogyasztása is elterjedőben van, akár nyersen is. Mivel hazánkban főként a gumós zeller termesztése zajlik, így az alábbiakban ezen változat tulajdonságait és növényvédelmi problémáit tárgyaljuk. Kellő odafigyeléssel kiskertünkben is sikeresen termeszthetjük, így friss alapanyagból dolgozhatunk, ami nagy kincs mostanság.

„Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja…”

A kerti gyümölcstermő és díszfáink, bokraink lombozata a tavaszi és a kora nyári időszakban a legüdébb és a legdúsabb, így érthető, hogy a lombozatot fogyasztó lepkehernyók kártételére is ebben az időszakban kell leginkább számítanunk.

A díszkertek egyik legújabb sztárnövénye – vitathatatlanul a babérmeggy (Prunus laurocerasus) lett.